Hvar történelme

Régészeti feltárások szerint a mostani Hvar város területe és környéke több, mint 7000 éve lakott. Újkőkori kerámiaedények, szerszámok és fegyverek maradványait találták meg az innen 20 percre található Markova-barlangban. A tudósok szerint Hvar főterén található Szent István székesegyház helyén, egykoron egy ókeresztény templom állt. Egy dolog biztos, Hvar első - hivatalos - lakói illír telepesek voltak. Vélhetően az imént említett ókeresztény templom is ebből az időből származik.

Az illírek után görög telepesek költöztek ide a szomszédos, görög alapítású Pharos (most Stari Grad) településről. A görögök után, a II. században római hódítók érkeztek ide és egy helyőrséget hoztak létre.

A VI. - VII. században bizánci uralom alatt ált. A törökök Lisina néven tartották számon. Ők egy haditengerészeti központot hoztak létre itt.

A XIII. században a Velencei Köztársaság része lett. Ekkor költöztették át a sziget központját Stari Gradból ide Hvarra. Hvarnak ugyanis katonai szempontból sokkal jobban védhető kikötője volt illetve, Hvar kikötője sokkal védettebb volt a szelekkel szemben, mint Stari Gradé. Hvar történelme szempontjából ez a közel 400 évet kitevő velencei uralom volt a legjelenősebb. Szinte az összes ma is látható épület ezekben az évszázadokban épült. 1612-ben alakult meg a világ első polgári színháza. A velencei uralomnak (felvirágzásnak) 1797-ben lett vége a Birodalom bukásakor. A velencei időkben Hvar volt a hadiflotta téli pihenőhelye..

1813 és 1918 között az Osztrák-Magyar monarchia része. Ez volt Hvar második gazdasági és kulturális fellendülése. 1921-41 között a Jugoszláv Királyság része, majd a Dél-Szláv háború végeztével, 1991-ben került vissza Horvátországhoz.