IV. Béla nyomában

Cuccok:

Az Adrián található egy nagy sziget, egy kis falucskával. Nekünk magyaroknak ez egy nagy felfedezés, kis örökséggel. Ez a sziget nem más mint Cres, a falucska pedig Beli. De lássuk csak, miért is annyira érdekes számunkra ez a Beli??

A legenda szerint IV. Béla királyunk a tatárjárás idején ide, Belibe menekült és a helyiek annyira megszerették, hogy róla nevezték el a városukat. A Horvátországinfó a legenda nyomába eredt és kiderítette mi igaz a legendából!


2007. szeptember 23. Cres sziget, Cres város

Korai ébredés után egy hosszú kávé és gyors reggeli, közben pedig szendvics-készítés. A hadtáp elkészülte után szorgos készülődés és izgatott indulás, csatakiáltással: "Irány Beli! Irány a legenda nyomába!"


Beli, balra 3 km!

A nem túl veszélytelen Cresi főúton elérjük a Belihez levezető elágazást. Amikor meglátjuk milyen út vár ránk az adrenalin-szintünk még tovább emelkedik. A Belihez levelező szerpentincsík, egy nagyon jó indulattal másfél sávosnak nevezhető sziklafalba fájt utacska. Megkezdjük a leereszkedést... minden halálkanyar előtt bőséges dudahang kísér minket, majd beérkezünk egy erdőcskébe. Az erdő olyan elvarázsolt erdő kinézetű erdő... A fák törzsei vastagok, olyanok mintha emberek lennének. Balra az út mellett birkanyáj, jobbra meg méhraj kíséri utunkat. Lassan, de biztosan továbbcsorgunk Beli felé... Az éles kanyarokban a fák fogságából, már néhol, fel-feltűnik egy apró kis fehéres csillogás: "Közeledünk!" konstatáljuk nagy izgatottan.
 

Pontosan itt van Beli!

A szerpentin mellett néhol fel lehet fedezni egy-egy útmaradványt, hídmaradványt. Ekkor végigfut a gondolat a fejünkben: "Az egyik nagy királyunk ezen az úton járhatott!"
 

Középkori hídmaradvány

Továbbhaladván a fák között kinézve már egyértelműen látszódik célállomásunk: Beli. Ahogy meglátjuk ezt a gyönyörű kis falut és ahogy egyre közeledünk Beli felé, az izgatottság is egyre fokozódik bennünk. Beérkezünk a falucskába. Egy kis parkoló vár minket: innen már gyalog kell mennünk! Az izgalom továbbfokozódik..


Béla vagy nem Béla? Ez itt a kérdés!

Mivel Beli annyira kicsi település, hogy alig találni róla írásos dokumentációt és amit találni, az is ellentmondásos, így izgatottan indulunk a városka felé. Egy konoba kíséretében elérjük a városka bejáratát.
 

Isten hozott Beliben!

Ahogy beérünk Belibe rögtön a középkorban érezhetjük magunkat. Keskeny szűk kis utcák fogadnak, félhomályos kilátással. "Akkor most irány a Főtér, ott kell lennie IV. Béla mellszobrának!" Néhány gyors lépéssel rögtön beérkezünk Beli főterére, ahol éppen misét tartanak. Üres a városka. Ekkor gyors keresésbe kezdünk. Vizsgálgatjuk a házak falait, régi köveit, hol találunk egy bizonyítékot arra, hogy valóban IV. Béláról kapta a település a nevét...

Egy eléggé lerobbant ház falán felfedezni vélünk egy arcszobrot. Rögtön megállunk és gyors fényképezgetésbe és találgatásba kezdünk: "Õ a Béla Bácsink? Érte jöttünk?" majd továbbkeresünk...
 

A mediterrán Beli

A keresgélésünk és kíváncsiságunk a helyi kereskedő házáig vezetett. Ott gyorsan beszélgetésbe is keveredünk a boltosunkkal és megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy az egyik nagy magyar királyuk szobrát keressük. Erre az úriember összehúzza sűrű szemöldökét és ismételgeti: "Béllla.. Bélla.. Belli.." hosszas gondolkodás és összehúzott szemöldök kíséri ezen szavakat, közben bennünk meg úgy hal el a lelkesedés, ahogy az úriember a szemöldökét húzogatja... Majd, egy gyors megvilágosodás: "Ohh, Beli!!" és megfogja a kezünket és el kezd húzni minket és mondja: "Igen, igen Beli! Õ egy magyar király volt a XII. században és ide menekült a törökök elől." és odavezet minket az előbb szemügyre vett arcportékához.

Ekkor mély döbbenet és meghatottság lesz úrrá a sikátorban. És a gondolataink: "Úristen! Itt állunk egy nagy királyunk előtt. Egy olyan király előtt, akire ennyire nyitottan és konkrétan emlékeznek egy ilyen kis 50 lelkes faluban. Még Béla bácsi élete után 800 évvel később is emlékeznek rá!"
 

És Õ a titokzatos IV. Bélánk

És a horvát vendégszeretet

Miután útikalauzunk látta rajtunk a meghatottságot, rögtön meginvitált magához, hogy kóstoljuk meg a házi készítésű párlatait. Mondanom sem kell, hogy ebben a lelki állapotban nem kellett sokat kínálgatnia minket, hogy jól érezzük magunkat és elvigyünk 1-2 palackkal elmékül.

Mikor visszaértünk a parkolóba 1 német, 1 osztrák és 1 szlovén autó vette körül a mi magyar kocsinkat. Sajnos a parkolóban senki sem volt, pedig olyan szívesen elmeséltük volna nekik is ezt, hogy egy legenda nyomába indultunk és egy aprónyi magyar örökséget fedeztünk fel ezen a nagy horvát szigeten. Így leültünk a padra és néztük a csodálatos Beli-panorámát - és az aprónyi Beli-örökséget - és hallgattuk közben a keselyűk repkedését és a birkák bégetését...
 

Aprócska örökségünk :)

És ne feledjük! A csodálatos Beli és Béla Bácsi legendája mindenkit vár!