Krk történelme

A legújabb kutatások szerint Krk sziget már a neolit kortól folyamatosan lakott volt. Vas- és bronzkori földművelési eszközök maradványait találták meg Malinska, Dobrinj, Vrbnik és Baska közelében. Krk első lakóinak azonban mégis az illíreket tartják. Ők Curcita néven ismerték Krk-et.

A Római Birodalom itt is megjelent, elűzte innen az illíreket, elfoglalta Krk várost és birodalmi tartománnyá tette. A római időkben csak Krk városában volt igazi élet a többi településen csak egy-két kolostor, szentély vagy házcsoportosulás volt. A rómaiak hatalmas kőfalakkal vették körbe Krk települést és az egyik legerősebb Észak-Adriai várossá emelték Krk-et. A Római Birodalom bukása után Krk a Kelet-Római Birodalomhoz került.

A kereszténység korán megjelent a szigeten már az V. században püspökséget építettek Krk városában. Az első püspök Andrija volt, 680-ban szentelték fel. A VII. században Krk falai nem voltak képesek elviselni az avarok támadását és bevették Krk városát. Az avarok uralmát bizánci követte. A bizánciak folyamatosan hadban álltak az akkori horvát királyokkal. A IX. században például a bizánciak 110 aranyat fizettek a horvát uralkodónak, hogy egy évig ne támadják meg Krk-et. A horvát-bizánci csatározásból, a horvátok kerültek ki győztesként. Miközben a horvát királyok Krk városát építették, a velenceiek földközi-tengeri útvonalában találták magukat. 1001-ben a Velencei Köztársaság bevette Krk városát. IV. Kresimir Péter horvát király kiűzte Krk-ből a velenceiket, de 1118-ban visszatértek és visszavették Krk városát.

A XII. század végén költözött a szigetre a híres Frangepán család. Ők is követték a horvát királyok példáját és elűzték a megszálló velenceieket Krk városából. A Frangepán-család Krk városába települt ahol a ma is álló várból kezdeték el megerősíteni birodalmukat. Az uralmuk alá vonták a többi krki települést és a szárazföldön a környező településeket is bekebeleztek például, Bakar, Crikneica, Novi Vinodolski.

1480-ban ismételten megjelentek a velencei hadihajók a Krk-öbölben és utolsó adriai szigetként harmadszorra is elfoglalták Krk várost. A helyi uralkodó Frangepán Iván velencei fogságba került. A velencei uralom a Velencei Köztársaság bukásáig 1797-ig tartott.

A velenceiek bukása után rövid ideig Napóleon uralma alá tartozott Krk. 1822-ben az északi régióval együtt – Isztria, Cres és Krk – a Habsburg birodalom része lett. Az I. világháború után Olaszországhoz, majd a II. világháborúban Németország oldalára került. A II. világháború után Jugoszlávia része lett Krk. Jugoszlávia felbomlásával 1992-ben Horvátországhoz került.