Beli – falu, melyet IV. Béláról neveztek el
Horvátországban található egy nagy sziget, egy kis falucskával. Nekünk magyaroknak ez egy nagy felfedezés, egy kis örökséggel. A falu neve nem más, mint Beli, névadója pedig IV. Béla királyunk. Valóban igaz a legenda?
Nemrég egy érdekes legendáról olvastam. Elvileg IV. Béla a tatárjárás idején Belibe menekült, s a helyiek annyira megszerették, hogy átkeresztelték a település nevét. Most a legenda nyomába eredünk, s kiderítjük, mi is igaz ebből!
Beliről
Beliről annyit lehet tudni előzetesen, hogy nagyon közel fekszik Magyarországhoz, a Cres sziget északkeleti végében. Majd minden térkép, egy hajszálvékony utat jelez erre. A horvátok szempontjából azért fontos település, mert egy keselyű rezervátum van a település mellett. Lássuk a saját szempontunkból is!
Az út
A 100-as jelű Cres főútról egy erőteljes kanyarral fordulunk rá a Belire vezető útra. Elsőre kicsit ijesztőnek fog tűnni az utazás, hiszen egy meredek, alig másfél kocsi széles hegyi szerpentinen kell leereszkedni a Cres sziget hegygerincéről, a tengerpartra. Amikor mi itt járunk, az egyik kanyarban egy sziesztázó kecskecsaláddal találkoztunk. Kis dudálás, és motorberregtetés hatására nagy kegyesen továbbengedtek az úton. :)
A hegyi szerpentin idővel lankásabb lesz, s bevisz egy erdős területre. Itt az út mellett felfedezhetünk egy-egy út, illetve hídmaradványt. Ekkor végigfut a gondolat a fejünkben: "Az egyik nagy királyunk, ezen az úton járhatott!"
Továbbhaladván a fák között kinézve, már egyértelműen látszódik célállomásunk: Beli. Ahogy meglátjuk ezt a gyönyörű kis falut és ahogy egyre közeledünk Beli felé, az izgatottság is egyre fokozódik bennünk.
Ahogy elérjük Belit, egy picike parkolóval fogad a település. Hagyjuk itt a kocsinkat, innen gyalogosan megyünk tovább. Az izgalom továbbfokozódik..
Béla vagy nem Béla? Ez itt a kérdés!
Mivel Beli annyira kicsi település, hogy alig találni róla írásos dokumentációt, s amit találni, az is ellentmondásos, így izgatottan indulunk a városka felé. (A hivatalos adatok szerint 50 nyugdíjas az állandó lakosság.) Egy konoba kíséretében elérjük a városka bejáratát.
Ahogy beérünk Belibe rögtön a középkorban érezhetjük magunkat. Keskeny szűk, kis utcák fogadnak, félhomályos kilátással. "Akkor most irány a Főtér, ott kell lennie IV. Béla mellszobrának!"
Néhány gyors lépéssel rögtön beérkezünk Beli főterére, ahol éppen misét tartanak. Üres a városka. Ekkor gyors keresésbe kezdünk. Vizsgálgatjuk a házak falait, régi köveit, hol találunk egy bizonyítékot arra, hogy valóban IV. Béláról kapta a település a nevét..
Egy eléggé lerobbant ház falán felfedezni vélünk egy arcszobrot. Rögtön megállunk gyors fényképezgetésbe és találgatásba kezdünk: "Ő a Béla Bácsink? Érte jöttünk?" majd továbbkeresünk...
Mondom: BÉLA!
A keresgélésünk és kíváncsiságunk a helyi kereskedő házáig vezet. Ott gyorsan beszélgetésbe is keveredünk a boltosunkkal és megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy az egyik nagy magyar királyuk szobrát keressük. Mondom neki: Béla! Az úgy van: BÉ-LA
Erre az úriember összehúzza sűrű szemöldökét és ismételgeti: "Béllla.. Bélla.. Belli.." hosszas gondolkodás és összehúzott szemöldök kíséri ezen szavakat. Mind e közben a lelkesedés is úgy hal ki belőlünk, mint az öreg ráncainak mélysége..
Majd, egy gyors megvilágosodás: "Ohh, Beli!!" és megfogja a kezünket, el kezd húzni minket és mondja: "Igen, igen Beli! Ő egy magyar király volt a XII. században, ide menekült a törökök elől." és odavezet minket az előbb szemügyre vett arcképhez.
Ekkor mély döbbenet és meghatottság lesz úrrá a sikátorban. És a gondolataink: "Úristen! Itt állunk egy nagy királyunk előtt. Egy olyan király előtt, akire így emlékeznek, még 800 évvel később is! Arról nem is beszélve, hogy a Beli – Béla legendáról eddig nem volt ismert, történelmi bizonyíték.."
És a horvát vendégszeretet
Miután útikalauzunk látta rajtunk a meghatottságot, rögtön meginvitált magához, hogy kóstoljuk meg a házi készítésű párlatait. Mondanom sem kell, hogy ebben a lelki állapotban – és a közel 40 fokos hőségben – nem kellett sokat kínálgatnia minket, hogy jól érezzük magunkat és elvigyünk 1-2 palackkal elmékül.
Mikor visszaértünk a parkolóba 1 német, 1 osztrák és 1 szlovén autó vette körül a mi magyar kocsinkat. Sajnos a parkolóban senki sem volt, pedig olyan szívesen elmeséltük volna nekik is ezt, hogy egy legenda nyomába indultunk és egy aprónyi magyar örökséget fedeztünk fel ezen a nagy horvát szigeten. Így leültünk a padra és néztük a csodálatos Beli-panorámát - és az aprónyi Beli-örökséget - mind e közben hallgattuk a keselyűk repkedését és a birkák bégetését...
Végül ne feledjük! A csodálatos Beli és Béla Bácsi legendája mindenkit vár!