A mostari Öreg híd rekonstrukciója
Mostar ugyan nem képezi szerves részét a mai Horvátországnak, de nagyon sok utat szerveznek ide. Aki pedig Bosznián keresztül megy Horvátországba, az keresztülmegy Mostaron, ezért érdemes egy kicsit jobban megismerni Mostar és az Öreg híd történelmét.
Mostar nevét jellegzetes jelképéről, az Öreg hídról kapta (most = híd, stari = öreg). Mostar eredetileg keresztény város volt, de a török időktől kezdve a lakosság elkezdett muzulmánosodni. Ma Mostar képezi a határvonalat a kereszténység és a muzulmánok között.
Ez a határvonal - az Öreg híd - azonban nem csak a kereszténység és a muzulmánok közötti határvonalat jelképezi, hanem ez az Öreg híd kapcsolja össze a két különböző kultúrát. Míg a Neretva egyik oldalán a muzulmánok a mecsetekben szombaton imádkoznak, addig a Neterva másik oldalán a keresztények ezt vasárnap (az Úr napján) teszik. A több évszázados együttélés egy nagyon törékeny kapcsolatot épített ki a két kultúra között.
A mostari Öreg hidat még a XIV. században Szulejmán szultán építette, hogy át tudjon kelni a serege a Neretva folyón. Akkoriban ez a híd volt a legszebb és legösszetettebb. Olyan látványosság volt, mint a római Colosseum vagy a görög Akropolisz.
A mostari Öreg híd
A több mint 400 évig épségben fennmaradt hidat 1993-ban rombolták le a Dél-szláv háború idején. Az újjáépítése csak 10 évvel később kezdődött el.
Az újraépítés kezdetekor mind a bosnyák muzulmán, mind a horvát keresztény lakosság azt szerette volna, hogy az új híd a több száz éves formáját nyerje vissza. Ez a híd jelentette számukra a kapcsolatot a két kultúra között, ezért ragaszkodtak ennyire az Öreg híd formájához.
A helyreállítási munkálatokat magyar hídépítő mérnökök kezdték el. Õk emelték ki a Netervából a lerombolt kőtömböket. Sokáig abban bíztak, hogy a kőtömböket fel lehet még használni az új híd építéséhez, de a kiemelésük után rögtön kiderült, hogy annyira megsérültek a kövek, hogy mindent elölről kell kezdeni.
Kőtömbök a Neretva partján
A firenzei egyetemen dolgozták fel az Öreg hidat alkotó több mint ezer kőtömböt és ott is tervezték meg az új híd térbeli képét. A tervezés során minden egyes kőtömböt külön-külön meg kellett tervezni ahhoz, hogy az új híd pontosan olyan legyen, mint a régi.
A kőtömbök kivitelezése során egy újabb náció érkezett Mostarba: a törökök. Ezúttal nem hódító szándékkal érkeztek a törökök Mostarba, hanem azért, hogy megmunkálják a több mint ezer kőtömböt. A keresztény horvát lakosság nem nézte jó szemmel a muzulmán törökök érkezését. A feszült hangulatot tovább fokozta az, amikor a török kőfaragók a munka megkezdésekor egy kecskét áldoztak fel.
A török kőfaragók két évig dolgoztak a kövek megdolgozásán. Közben német- és orosz hídépítő mérnökök csatlakoztak az újjáépítési munkálatokhoz.
Az építési folyamat a kőtömböket összekötő habarcs kidolgozásakor akadt el. A mérnököknek nem sikerült olyan szilárdságú kötőanyagot kidolgozniuk, mint amilyet az eredeti hídépítők használtak. Két évig próbálkoztak, de a tudományuk nem hozott sok sikert. Végül a török kőfaragók nyomására kipróbálták az ősi recepten alapuló habarcsot. Ennek az alapelemei: citrom, kecskeszőr, csontpor és tojássárgája (akkoriban még nem ismerték a cementet). A mérnökök nem akartak hinni a szemüknek, amikor a tesztek során kiderült, hogy a szakácskönyvbe illő ősi habarcs hozza azokat az eredményeket, ami a híd összetartáshoz szükséges. Ezzel az ősi habarccsal készült el az új mostari Öreg híd.
Az új Öreg híd
Több éves nemzetközi munka eredményeképpen visszakerült az eredeti helyére, eredeti formájában a mostari Öreg híd.
Ez a Híd ugyanúgy, ahogy több száz éve, most is a muzulmánok és a keresztények közötti határvonalat és törékeny kapcsolatot jelképezi.