Vis sziget

A különc Vis sziget mindentől távol, még a Brac- Hvar szigeteken is túl, kint a nyílt tengeren található. Néhány apró szigetecske, sziklazátony van még mögötte, majd a nyílt tenger. Ismerjük meg jobban Vis legfontosabb látnivalóit, legszebb strandjait.

Utazás

Javasolt útvonal: A Vis sziget autóval kicsit hosszadalmasan közelíthető meg. Magyarország felől az M7-es autópályán a letenyei határátkelő után, ráhajtunk a horvát A4-es autópályára. Zágrábnál véget ér az A4-es autópálya. Zágrábtól az A1-es autópályán haladunk tovább, míg el nem érjük Splitet (csak egyenesen kell haladni). Ahogy elhagyjuk az autópályát, rövid vezetéssel lecsurgunk Splitbe. Lehajtunk a kompkikötőbe, megvesszük a jegyünket, majd 2,5 órás kompozás után megérkezünk Vis városba.

Ismerjük meg a Vis szigetet!

A rejtélyes Vis sziget a nyílt Adrián található, messze a minden szárazföldtől. Területe 90 km2, a legmagasabb csúcsa az 587 méteres Hum. A szigetet tulajdonképpen egy sziklatömb alkotja, amelynek csupán a két végén található egy-egy partvidéki síkság, ahol a két fontosabb város Vis és Komiza található. A sziget gyéren lakott, lakosainak száma 5000 körül van, de nem volt ez mindig így.

Vis sziget már az újkőkorban Krisztus előtt 3000 évvel is lakott volt. Ebből az időből származik a sziget másik neve Issa, ahogy még a mai horvátok is hívják. Időszámításunk előtt 2000 körül az illírek költöznek a szigetre, majd Kr.e. 397-ben Dionüsziosz megalapítja az első görög kolóniát. Ettől kezdve a sziget központi szerephez jut: innen tartották ellenőrzésük alatt a görögök a tengeri kereskedelmi útvonalakat. Ezek után Vis egy demokratikus városállammá alakul és fontos kereskedelmi központtá nővi ki magát. Ezzel együtt Vis folyamatosan növeli gyarmatait – Lumbarda (Korcula), Tragurion (Trogir), Epetion (Stobrec) és Salon (Solin) – amelyek mind politikailag, mind gazdaságilag tőle függtek.

Vis a Római Köztársaság fennhatósága alá került és virágzása Kr.e. 47-ben szűnik meg, amikor a sziget rossz oldalra áll a Julius Caesar és Pompeius közötti küzdelemben. A római korból fennmaradt tárgyi emlékekből arra lehet következtetni, hogy a szigetnek ebben az időben több mint 12.000 lakosa volt. A VII. – VIII. században a horvátok kezdtek el betelepülni Visre, 997-ben pedig a Velencei Köztársaság támadja meg a szigetet, és teljesen megsemmisítették a városokat. A túlélők a sziget belsejébe menekültek, ahol szőlő- és bortermeléssel, valamint állattartással kezdtek el foglalkozni. Ebben az időben Vis sziget lakossága nagyon lecsökken, városok, vidékek válnak lakatlanná.

A sziget a XII. századtól a hvari püspökség alá tartozik. Velence bukása után, a XVIII. századtól, a Vis többlaki sorsa folytatódik: először Ausztria, majd Franciaország, Anglia, megint Ausztria és végül Itália fennhatósága alá került. A XIX. században a lakosság ismét visszaduzzad 12000 főre. Ekkor a lakói jellemzően kalózok, csempészek és bűnözők lakták a szigetet. A 2. világháború idején Josip Broz Tito tábornok a Hum-hegy egyik barlangjában rejtőzködött, melyet partizán főhadiszállásnak is használt.

1989-ig Vis zárt katonai övezet volt.