Vis sziget

Vis Komiza

A legendás és rejtélyes Vis sziget a nyílt Adrián található, messze a minden szárazföldtõl, a dalmát szigetvilág kapujában. Területe 90 km2, a legmagasabb csúcsa az 587 méteres Hum. A szigetet tulajdonképpen egy sziklatömb alkotja, amelynek csupán a két végén található egy-egy partvidéki síkság, ahol a két fontosabb város Vis és Komiza található. A sziget gyéren lakott, lakosainak száma 5000 körül van, de nem volt ez mindig így. Valaha Vis sziget, amikor még Issának hívták egy egész tartomány székhelye volt. Gazdagság, fényûzés és pompa jellemezte, de lássuk csak ezt egy picit részéletesebben:


Vis már az újkõkorban Krisztus elõtt 3000 évvel is lakott volt. Ebbõl az idõbõl származik a sziget másik neve Issa, ahogy még a mai horvátok is hívják.

Idõszámításunk elõtt 2000 körül az illírek költöznek a szigetre, majd Kr.e. 397-ben Dionüsziosz megalapítja az elsõ görög kolóniát. Ettõl kezdve a sziget központi szerephez jut: innen tartották ellenõrzésük alatt a görögök a tengeri kereskedelmi útvonalakat. Majd Vis egy demokratikus városállammá alakul és fontos kereskedelmi központtá növi ki magát. Ezzel együtt Vis folyamatosan növeli gyarmatait - Lumbarda (Korèula), Tragurion (Trogir), Epetion (Stobreè) és Salon (Solin) - amelyek mind politikailag, mind gazdaságilag tõle függtek.


Vis a Római Köztársaság fennhatósága alá kerül és virágzása Kr.e. 47-ben szûnik meg, amikor a sziget rossz oldalra áll a Julius Caesar és Pompeius közötti küzdelemben. A római korból fennmaradt tárgyi emlékekbõl arra lehet következtetni, hogy a szigetnek ebben az idõben több mint 12000 lakosa volt.

A VII. – VIII. században a horvátok kezdtek el betelepülni Visre, 997-ben pedig a Velencei Köztársaság támadja meg a szigetet, és teljesen megsemmisítették a városokat. A túlélõk a sziget belsejébe menekültek, ahol szõlõ- és bortermeléssel, valamint állattartással kezdtek el foglalkozni. Ebben az idõben Vis lakossága nagyon lecsökken, városok, vidékek válnak lakatlanná.


A sziget a XII. századtól a hvari püspökség alá tartozik. Velence bukása után, a XVIII. századtól, a Vis többlaki sorsa folytatódik: elõször Ausztria, majd Franciaország, Anglia, megint Ausztria és végül Itália fennhatósága alá került. Legvégül Vis visszatért az anyaországhoz, Horvátországhoz.

A XIX. században a lakosság ismét visszaduzzad 12000 fõre. Ekkor a lakói jellemzõen kalózok, csempészek és bûnözõk.

A második világháború idején Josip Broz Tito tábornok a Hum-hegy egyik barlangjában rejtõzködött, amelyet partizán fõhadiszállásnak is használt. 1989-ig Vist Jugoszlávia zárt katonai övezetté nyilvánította.


Végül is Vis kiállta a történelem próbáit és ma Dalmácia - és ezzel együtt Horvátország - egyik kedvelt uticélja. Különösen azok számára lehet vonzó e nagy múlttal rendelkezõ sziget, akik a rohanó világunkból egy kis nyugalomra, egyszerûségre, föld- és emberközelségre vágynak.

A sziget gazdag tengeri élõvilága, és számos hajóroncsa miatt az utóbbi években a búvárok körében nagyon népszerûvé vált.