Rijeka látnivalói, magyar műemlékek

Rijeka egy igen zsúfolt város, így első nehézséget a parkolás fogja jelenteni. A javaslatunk az, hogy a kikötőnél próbálkozzunk, mert itt egy hatalmas, fizető parkolót találunk, ahol mindig van szabad hely. Innen - más részről - nagyon könnyen elérjük Rijeka látnivalóit.

A Hullámtörő és a Kikötő

Az egyik legfontosabb magyar látnivaló, maga a kikötő, azok részletei, illetve a Hullámtörő. A Hullámtörő (gát) horvátul: molo longo, majd 2 kilométer hosszan védi a kikötőt. Mária Terézia utasítása alapján a Magyar Királyi Hivatal főmérnöke, Hajnal Antal tervezte. Mivel az osztrákok első számú kikötője Trieszt és Koper volt, így a rijekai kikötőt és gátat, úgy kellett megépíteni, hogy az Magyarország fő tengeri kikötője legyen. 1888-ben készült el a gát, s az akkori uralkodó után a Molo Maria Teresa nevet kapta. 1908-ban tovább lett építve a Hullámtörő. Ekkor nyerte el mai, közel két kilométeres hosszúságát. Ma szabadon látogatható.

A kikötőben is érdemes egy rövid sétát tenni, ugyanis a mai napig fellelhetők a századfordulós magyarok alkotásai. Javasoljuk mindenkinek, hogy addig fényképezzék le ezeket a vasöntvényeket amíg le nem cserélik őket.

A Korzó

Sétánkat a Korzó felé folytassuk tovább. 150 éve ez kb. így nézett ki: Elhagyjuk a kikötőt az Andrássy úton keresztül és megérkezünk a Kossuth Lajos Korzóra.

A Korzó (horvátul is ugyanígy írják: Rijeka korzo) Rijeka főutcája, s egyben a rijekaiak kedvelt találkozóhelye. Sok helybéli itt kezdi egy forró kávéval a napot, mások délután térnek be egy-egy italra. Legyen tikkasztó hőség, vagy hűvös, viharos idő, a Korzó kávézóiban, éttermeiben mindig van élet.

A XIX. század elejétől a Korzó, a társadalmi és az elit élet központja. Az 1800-as évek közepétől hatalmas beruházásokat hajtott végre mind az Osztrák Császárság, mind a Magyar Királyság. A kikötő poros, zajos és halszagú volt az építkezések, illetve a kereskedelmi tevékenységek miatt. A Korzó volt a tiszta utca. Itt találkoztak az akkori élet meghatározó személyiségei.

Szinte csak úgy egymást érik a szecessziós stílusú épületek, melyek ma szállodaként, vagy hivatalként működnek. A legfontosabb látnivaló az Óratorony. Az alsó rész barokk kialakításából arra lehet következtetni, hogy eredetileg egy középkori ház állt itt, melyet a későbbiekben továbbépítettek. Az épületet a XVII. XVIII. és a XIX. században egyre magasabbra építették. A ma is látható szecessziós torony végleges állapotát Leopold illetve IV. Károly osztrák császárok idején nyerte el. A torony homlokzatán látható kétfejű sas szimbolizálja a legjobban az osztrák időket.

Ha az Óratorony alatti folyosón áthaladunk, a Szent Vitus Székesegyházhoz érkezünk. Ez az egyetlen monumentális, barokk templom Rijekában. A velencei Santa Maria della Salute templom mintája alapján, G. Briano tervezte 1638-ban. A belső tér barokk stílusban lett kialakítva, míg az oltáron egy gótikus feszületet vehetünk észre. A szentély homlokzatát a XVIII. század közepén átépítették. Az építkezéskor a templom területe még a városon kívül esett.

Térjünk vissza a Korzóra, mert pár méter és elérkezünk egy újonnan kialakított városrészbe.

Az óváros „új” része

Ha az óvárost és ezzel együtt a Korzót dél felé hagyjuk el, egy újonnan létrejött városrészhez érünk. Egykoron hajók sorakoztak itt és fa mólókon árulták a frissen fogott halakat. A XIX. század végén - a városrendezés során - ezt a területet feltöltötték. A mai is látható két egyforma épületet 1916-ban építették, bécsi szecessziós stílusban. A tengerhez közelebb eső épület a halpiac. Érdemes ellátogatni ide ha Rijekában járunk, mert egy kontinentális területen élő embernek különös látnivaló a sok tengeri hal és csúszós, ragadozó állat.

A Piactól is délre látható egy park, majd a Rijekai színház. Ezt a csodálatos épületet is a Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1885-ben építették. Az első előadás Verdi Aidája volt.

Batthyány Villa

Tegyünk egy sétát a domboldalban, ahol ismételten egy magyar vonatkozású helyhez érkezünk. Ő a Batthyány Villa. A XIX. század végén épült Hauszmann Alajos tervei alapján. Gróf Batthyány Lajos kormányzó nyaralója volt. A horvátok a Batthyány nevet elhagyták már, simán csak a Kormányzó Palotájának (Guvernerova palača) hívják. Batthyány kiállítás helyett, a Horvát Tengerészeti Múzeum tárlatát nézhetjük meg.

A Trsat vár

Még egy érdekes és különös látnivalóra szeretnénk felhívni a figyelmet. Ahogy beérkezünk Rijekába (vagy csak elhaladunk a fölső autópályán), egy érdekes erődre leszünk figyelmesek. Ez a Trsat vár (Trsatski kaštel). 140 méter magason, egy stratégiailag fontos dombtetőn járunk. Előttünk Rijeka hever, a várat jobbról a Rječina szurdok meredek falai határolják. Már az ókorban is fontos megfigyelőpont volt ez a dombtető. Innen figyelték a Dalmáciába tartó karavánokat. A rómaiak Tarsatica néven tartották számon.

A mai is látható várat 1288-ban említik először. Több magyar vonatkozású érdekessége is van a Trsat várnak. II. András magyar király a horvát Vinodol fejedelemségnek ajándékozta a várat. A Vinodol törvény értelmében, pedig a krki Frangepán hercegség birtoka lett. Amikor Frangepán Katalin és Zrinyi Milkós házasságot kötött a vár átkerült a Zrinyi családhoz. Mivel stratégiailag fontos helyen fekszik a vár, így az Osztrák-Magyar Monarchia átvette a Trsatot. Az I. és a II. világháborúban is katonai bázis volt. Ma egy csodálatos panorámával rendelkező, horvát emlékmű. Érdemes ide is ellátogatni, akár a környéken nyaralunk, vagy csak átutazóban kinéztünk magunknak az autópályáról.