Korcula sziget

Vela Luka Blato Korcula Prizba Lumbarda

Korcula Dalmácia déli részén terül el. 276 km2-es területével a hatodik legnagyobb és 17000 fõs lakosságával, pedig a legsûrûbben lakott sziget Horvátországon. Nevét - Korkyra Melaina (fekete sziget) - az ókorban kapta a zöldesfekete aleppo feketefenyõnek és píneáknak köszönhetõen.

Korcula történelmét már Kr.e. IV. századtól végigkövethetjük. Eleinte a görögök lakták a szigetet, majd a Kr.e. III. században megérkeztek a rómaiak, majd a velenceiek és a VII. századtól a horvátok is.

A sziget a legnépesebb a XX. század elején volt, majd a kedvezõtlen gazdasági körülmények miatt a 20-30-as és a 60-70-es években tömeges kivándorlások voltak, fõként Amerikába és Nyugat-Európába.

A szülõföldjükön maradt gazdák a mezõgazdasággal foglalkoztak és néhány évtizede, pedig a turizmussal kezdtek el foglalkozni. Mára a fõ megélhetési forrást a turizmus jelenti, de a mezõgazdaság még így a sziget lakosságának 35 százalékának ad munkát.

Korcula sziget fõ terméke az olajbogyó, amelybõl elsõ osztályú minõségi olivaolajat sajtolnak. Másik híres korèulai növény a szõlõ, amelybõl több fajta: a grk, a pošip, a rukatac és a babiæ is megterem, melyekbõl kiváló minõségû borokat készítenek.

Korcula következõ különlegessége, hogy itt született a híres világjáró és tengerész Marco Polo. Szülõháza Korcula városban található meg.